Audioguide app

Élet az udvarhelyi utcákon

Élet az udvarhelyi utcákon

Hangok, illatok, szagok
Képzeld el, hogy 1896-ot írunk, és egy időgép visszarepít minket a korabeli Székelyudvarhelyre, kedd van! A gépből a városközpontban szállunk ki, épp a hetivásár közepén. Az egykori Battyányi téren a Vármegye Ház előtt, a Felső-és Alsó Piactéren ott állnak az árusok, kínáljak a portékát, a kofák nagy hangon kiabálnak, friss kenyérillat terjeng, a nagyságák a szolgáló lányokkal mustrálják az árut.
Az udvarhelyi tér él: hangos, szagos, poros és tele van emberrel. Az utcákat néhol gubacskő, néhol kockakő fedi, ezen robognak a szekerek, a lovak tele potyogtatják bűzös termékekkel az utat, a kenyér illata vegyül a sós hal szagával, a kosarakban gágognak a ludak, az ijedt tyúkok kárognak, a kofánék hangosak.
A Felső piactéren (most Márton Áron tér) sorakoznak a takácsok, szíjgyártók, falusi szőttest árulók, a ’’gyócsos’’ tótok, szítások, szalmakalaposok. A Kossuth utcán a járda előtt kést, kefét, gyermekruhákat árulnak a sátrakból, mellettük ott vannak a cukrászok sátrai, ebből illatozik a frissen sült ordás béles, a mandulás mézes pogácsa és kicsit lennebb gömbölyödnek a gyümölcsök, zöldségek.
Nem messze innen erős szag van, a sóshal árusok is kirakodtak. A templomkert közelében nagy a zaj, itt vannak a pecsenye árusok és a kenyérsütők, itt forog a ringlispíl, hangosan kacagnak a lányok. A mézeskalács árusnál tükrös mézeskalácsot vesznek vásárfiának.