Audioguide app

Mit tud nyújtani ez a Székelyföld központi területén, a Hargita-hegység lábánál, a Nagyküküllő felső völgyében meghúzódó közel 35 ezer lelket számláló magyar kisváros? Minden településnek megvan a sajátos arculata, hangulata, amelyet a múlt és jelen történései, az ott élő vagy csak éppen átutazó emberek álmai és megvalósításai alakítottak, formáltak. Székelyudvarhely területe már a legrégibb időktől lakott volt. Erre utalnak a régészeti feltárások által előkerült kőszerszámok, kerámiaanyag, bronzbalták vagy a koravaskori tárgyak. A rómaiak castrumot építettek, amit az egymást követő vándor népek elpusztítottak. Ma a castrum helyén az 1562-1565 között, a székelyek megzabolázására épült, Székelytámadt vár látható romos állapotban. A település első említése az 1333-as pápai tizedjegyzékből származik, 1485-ben pedig már mint város szerepelt a Báthori István erdélyi vajda által kiadott oklevélben. Székelyudvarhely rangját emelték az itt tartott székely nemzetgyűlések, az egész Székelyföldre érvényes ítéleteket hozó fellebbviteli törvényszék ittléte. Talán ennek is köszönhető, hogy a későbbi korokban gyakran úgy emlegették a települést, mint a székely anyavárost. Az elmúlt évszázadok viharos időszakainak, háborúinak, impérium- és rendszer változásainak dacára, a város hírnevét öregbítő iskolák, középületek, gyárak, vasút, hangulatos polgári házak, vendéglők, kávéházak létesültek. Az erdélyi vallási toleranciát hirdetik egymás szomszédságában a római katolikus, református, unitárius, görögkeleti vagy a 20. században megjelenő neoprotestáns felekezetek templomai. A város, egykori írója Tomcsa Sándor szavaival élve, rendelkezett minden olyan képességgel, adottsággal, infrastrukturális
tervvel, amely által nagyváros lehetett volna, de mégsem lett az. Talán éppen ez adja varázsát: a kisvárosi lét, gazdag történelmi múlt, kiváló természeti adottságok, színes diákélet, pezsgő kulturális élet, a Hargita szépsége, a közeli fürdők – Szejke, Homoródfürdő – vonzása, az ízletes székely konyha, a szilvapálinka, a kürtőskalács és a székely vendégszeretet.

Gidó Csaba, történész



Tudod,
soha nem bántam meg,
hogy megszerettelek,
pedig felbolygatta ez a szeretet
az egész életem.

Kányádi Sándor
Kányádi Sándor

Az élet nem is olyan nehéz, csak nagyon rossz a híre.

Tomcsa Sándor
Tomcsa Sándor

Boldogan gondolok arra a felületes rendre, amelyben az utcák egymáshoz illeszkednek, a szétmálló és a mértani síkidomok törvényszerűségeit semmibevevő terekre, arra hetyke nyíltságra, amellyel a házak és udvarok odatárják magukat a jövő-menőnek!

Szemlér Ferenc
Szemlér Ferenc

Az ember a szíve mélyén örökké oda való, ahol született.

Tamási Áron
Tamási Áron