Az egykori Botos (ma Kossuth Lajos) utca neve a 16. század végén jelenik meg, nevét valószínű, hogy a Botos határrészről kapta. Ebben az időszakban költöztek fel a város délnyugati részéből Udvarhelyre Gyárosfalva és Cibrafalva lakói, akik feltehetően a Botos utcában telepedtek le. Az utca környékét erdő borította, lehet, hogy csereerdő, erre utal a név is Alsó-Közép- és Felső Csere utca. A 18-19. század fordulóján lassan teljesen beépülnek a telkek, de az itt lakók sokat küzdenek a Küküllővel, ami áradáskor el-el vitt egy-egy darabot a telkekből. 1870-ben Orbán Balázs azt írja róla, hogy az utca ,, szép és széles’’ és az apró házak közül szép nagy házak is kiemelkednek. Azt tudjuk, hogy akkor tíz házból nyolc fából készült, ezeket zsindellyel fedték be. Az utcát kereskedők, értelmiségiek és gazdálkodók lakták. A 19. század végére az utcakép teljesen átalakult, lassan eltűnnek az apró házak, helyüket átveszik a téglából készült emeletes házak, az utcát lekövezik és kivilágítják. Az elegáns házak, az üzletek, fogadók, vendéglők már egészen nagyvárosi benyomást keltenek. Itt korzóznak az udvarhelyiek, (a Sétatér később készül el) este ide jártak moziban, szórakozni (a Budapest Kaszinóba), itt tartották a fontosabb társadalmi eseményeket, de itt árulták nappal a kereskedők a portékájukat, a filléreseket (ordás bélest) itt találkoztak a fiatalok és beszélgettek egy korsó sör mellett a férfiak.
Szemlér Ferenc így ír az akkori hangulatról: ’’ Aszfaltozott széles gyalogjáróin mindig különös kedvvel sétáltam, s az út két oldalát díszítő üzleti feliratokból tanultam meg olvasni, jóval az iskola előtt. Ebben az utcában volt a takarékpénztár, a kávéház, a dohánytőzsde, a cukrászda.. a polgári leány iskola.,,